Szegény Bajcsy-Zsilinszky út olyan Lipótvárosnak, mint a Belvárosnak a Kossuth. Igaz nincs rajta akkora forgalom, de az biztos, hogy a metró megépülésével és a villamos felszámolásával sokat vesztett az értékéből. Nincsenek jó kirakatai, nem nagyon vannak korzózó járókelői stb. Persze jóval szerencsésebb helyzetben van azért.

Nem csak a vele párhuzamosan futó sétáló(s) utcák vagy a kerékpárútja miatt, hanem mert maradtak azért beülős (sőt kiülős) helyei is, ráadásul sokkal jobb épületei vannak mint a Kossuthnak (még ha a Bazilika háttal fordul is neki). Ráadásul tervbe van véve, hogy visszakapja villamosát. Szóval még van esély a feltámadásra. Éppen ebbe tervbe illeszkedik, hogy mint a Hírszerző írja:  

Újjáéled a Nyugati tér sarkánál évek óta csendesen rohadó, húgyszagú gyalogosvédő palánkkal körbebástyázott hatalmas épület. A szebb napokat látott építmény a magyar sajtó aranykorának egyik legjelentősebb helyszíne volt: a Légrády-testvérek által építtetett épületben működött a konzervatív Pesti Hírlap kiadóvállalata és nyomdája, mely Légrády-nyomda néven is ismert volt. 

Ha minden igaz, úgy fog kinézni, mint a nyitóképen látható, most meg ilyen (mint Táj-kert blog fotóján):

A Bajcsy és a Kossuth abban is nagyon hasonlít egymásra, hogy mindkettőt kupolák, tornyok sora szegélyezte egykor. Vagyis a világháború előtt jóval mozgalmasabb, izgalmasabb volt az épületek teteje (mint arra BDzsH is rávilágított). A szóban forgó épületé például így nézett ki:

(Forrás: Klubháló)

Innen nézve persze már érthető mit keres az a síugrósáncszerű űrsikló-leszállópálya a háztetőn. Hogy egy ilyen felújításkor kell plusz szint, az nem vitás: annyit kell kihozni az épületből amennyit lehet. Meg lehet oldani szellemesen elrejtve vagy épp meghökkentően hivalkodva.

Ez a megoldás rímel az egykori tornyokra, de nagy előnye azokkal szemben, hogy hasznos teret tartalmaz. Nekem tetszeni fog. Na persze, ha megépül...