Egy anekdota szerint a szocializmus idején Rákosi Mátyás pártfőtitkár megbízta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt egy másik, „szocialista” himnusz szerzésével, amely szerinte a címerhez hasonlóan, változtatásra szorult. Kodály Zoltán megjegyzése erre annyi volt: „Minek új? Jó nekünk a régi himnusz.” Ezzel az új himnusz témája lekerült a napirendről.

Elsőre ez jutott eszembe a hírről, hogy sok egyéb után a főváros zászlaját is megváltoztatják. Ám a párhuzam egyáltalán nem stimmel. Tarlós hála Istennek nem Rákosi, az új zászló tervezőjét Kodályhoz hasonlítani még nagyobb vétek, és lássuk be, a régi sem volt egy Himnusz-szintű alkotás.

Mi a baj a régivel?

Először is ronda volt. Baromi ronda. Tudom ennél szubjektívebb kifogás nincs, de én még nem találkoztam emberrel, akinek tetszett volna ez a trikolor.

Lássuk be az sem előnyös, hogy épp a román nemzeti lobogó színei ezek. Persze piros-fehér-zöldje is van másoknak is (ami egyébként szerintem objektíven is egy harmonikus színhármas), de Budapestet már így is simán keverik Bukaresttel, vagyis nem kéne tovább kutyulni a dolgot.

Végül - s talán ez a legfontosabb - egyáltalán nem azonosultam soha ezzel a zászlóval budapestiként. Nem volt olyan, hogy megdobbant volna a szívem, ha megláttam ezt valahol a világban, vagy egyáltalán csak beugrott volna az első száz fogalom között, ha Budapestre gondolok. Hát akkor meg...

Mi a baj az újjal?

Először is az, hogy nem teljesen tölti be egy zászló funkcióját. Legalábbis abból a szempontból nem, hogy nem válhat igazán szimbólummá, nincsenek a városnak színei, amelyek megjelenhetnek mondjuk a tömegközlekedési eszközökön, városi cégek logóiban vagy a fejléces papírokon. Nincs semmi eleme, amire azt mondhatnánk, hogy na ez budapesti.

(Jó, persze a címer az ilyen önmagában is, de az nem ér ebből a szempontból. Igaz, az remek. A hatéves lányom szerint az oroszlán és a griff azon vitatkozik, kié legyen Budapest. Aki nyer, az költözhet Pestre. A kis lokálpatrióta)

De rendben, fogadjuk el, hogy egy egy 48-as utánérzésű zászlót szeretnénk.

Itt nem csak az a baj, hogy kissé furán vannak lezöldítve a sarkai (szemben a történelmi zászlóval), hanem hogy mégis mi a bánatnak kell a címer alá az a feje tetejére állított betonlépcső?

Meg voltam egyébként győződve, hogy az 1930-ban bevezetett és a szovjet megszállásig használt piros-sárga-zöld mintához térünk vissza, ami ugyan csak egy árnyalattal szebb a piros-sárga-kéknél, de a funkcióját jobban betöltené, mint ez.

Egyébként meg ugyanaz a véleményem az egészről, mint az utcaátnevezésekről. Kár túl nagy feneket keríteni a dolognak mindkét oldalról. Átnevezgetni a régóta használt utcákat épp oly fölösleges marhaság, mint halálosan felháborodni rajta. Nincs akkora jelentősége az egésznek.