Az Urbanista régi olvasója, Androidus hívta fel a figyelmemet egy blogbosztjára, melynek lényege a budapesti pollerekhez kapcsolódik.
Tudjátok ezek azok az oszlopok, amelyeket a köznyelv Demszky-karókként ismer. (Hogy a Rogán-féle forgalomirányba dőlő ferde pollereknek van-e már neve azt nem tudom, ezek itt a képen speciel berliniek).
Nos lássuk hogyan csaphatnánk ebből a szükséges és talán unalmas utcaelemből valami izgalmasat, sőt az egész akcióból világhírnevet, íme egy részlet az emlegetett bejegyzésből.
A belvárosban igen sok helyen korlátozzák a forgalmat pollerek. (Aki nem ismerné ezt a kifejezést: azok a bizonyos "demszky-karók", amik a járda szélén sorakozva megakadályozzák, hogy a paraszt odaparkoljon.) Van közöttük sok fajta. Kellene azokról egy lista, amelyek érdemesek rá, hogy megtartsuk őket. Hány fajta, hol vannak pontosan. Ennek tudatában ki kellene írni egy pályázatot honi szobrászművészeink számára. A feladat egyedi poller tervezése. A pályázat némi felhajtás keretében évente kerülne kiírásra. Rá lehetne szánni mondjuk 100 milliót a díjazására, és a várható érdeklődéshez mérten határozni meg a díjazottak számát. Lenne mondjuk 50 díjazott és megvásárolt pollerszobor, persze nem egyenlő arányban. Első díj 20 millió forint, hogy bizseregjen a tenyerük a nagyoknak is, mert az már díj.
A feladat az lenne, hogy a listából keressen ki egy konkrét pollert, és annak a helyére tervezzen egy egyedit. A magasság adott, és bele kell férnie egy 20 cm átmérőjű hengerbe. Felül nem lehet hegyes, és oldalirányban sem állhatnak ki belőle éles, szúrós részletek. A beküldött szobor maga csak öntőminta, készülhet bronzból, fából, vagy akármiből, ami időtálló és kibírja a mintavételt.
A díjazott és ezzel megvásárolt munkák múzeumokban és vállalkozó kedvű középületekben kerülnének elhelyezésre. Minden múzeum bejáratánál, az előcsarnokban lehet valahol oldalt találni egy kis helyet, ahol illedelmes sorban elhelyezhető szerényen pár pollerszobor. Előttük kis réztábla a földön, ami írja, hol van használatban. A mintavételezés során hagyományos homok öntőformát készítenek (erre kell alkalmasnak lennie), vasból kiöntik, és lefestik azzal a festékkel, amivel az a széria poller van lefestve. Kihúzzák a korábbit, és bekerül az attrakció a helyére. Ha kidöntik, vagy bárhogy megsérül, csak kölcsön kell kérni a múzeumból az eredetijét, és készülhet az újabb másolat.
A múzeumoknak se tenne rosszat, ha a turisták egy idő után már rutinosan keresnék, hogy melyik sarokban mi áll, de nem ez a lényeg. A fő-fő, semmivel nem überelhető tudomány, hogy a turista-attrakció kint a városban önjáróvá válik. Egy poller-szobor nem okozhat botrányt, nem lehet alkalmatlan, nem lehet visszautasítani. Pont belefér a sorba, se több, se... hohó, dehogynem több! Iszonyú mértékben több, csak nem tűnik fel elsőre. Mész a sor mellett, és hoppá, mi az ott. Kommentár nélkül, szomorúan, egymagában egy megszeppent pinokkió. Vagy madárijesztő. Vagy kopjafa. Vagy egy evezőlapát. Vagy elefántormány. Ezt tényleg rá lehet bízni a szobrászainkra. Elszabadulhat a fantázia, mert csak látszólag kötött az a 20 centi átmérőjű, 80 centi magas befoglaló forma. Valójában ez egy nagyon alkalmas arány, szinte bármi belefér.
Aki nem érti, hogy ebben mi a klassz, az biztosan keveset sétál Budapesten. Na hol van a nap 24 órájában közlekedési dugó? Ki találja ki? Elárulom: a Korzón, a Királylány szobránál. Tudjátok, amelyik a korláton ücsörög. Nincs olyan perce a napnak, amikor az előtt ne fényképezkednének turisták, elállva a (gyalogos)forgalmat. Namost az évi 50 poller az 10 év alatt 500 attrakció, elszórva a városban. Micsoda program ezeket összevadászni! Külön útikalauzt lehetne hozzájuk készíteni. Elég lenne hagyni, hogy kitermelődjenek közülük a sztárok. Lenne mindnek története, zabálná a nép. És mindezt rongyos 100 millióból.
Később el lehetne gondolkodni egy nemzetközi pályázaton is. Ha már van egy mezőny, már van egy színvonal, fel lehetne dobni a nemzetközi nagyoknak ezt a feladatot. Keressék meg benne a kihívást. Egy-egy jól sikerült díjazott akkora nemzetközi hírverést produkálna, hogy a befektetés kb. 78937-szer jobban fialna, mint az idióta országimázsra költött pénz.
A díjakon kívül persze lenne valamennyi plusz költség. Öntés, kihelyezés, pótlások szervezése. Kellene egy bizottság is, amelyik felügyeli az egészet, mert mi van, ha átépítik az utcát, és megszűnik az a pollersor. Első körben meg lehet kérdezni a szobrászt, de persze ezt a dolgot nem 10 évre tervezzük, ezért számolni kell azzal, hogy a szobrász már nem él. Ilyenkor kellenek a nagyfejűek, akik majd kieszelnek egy megfelelő áthelyezést. Összesen lenne kábé 150 millió évente. És sztárt csinálna a városunkból, az egész világon.
(kép:96dpi)