Volt szerencsém Münchenben tölteni két napot és szeretnék pár olyan apróságról írni, ami nekem érdekes volt. (Aki bővebben akar tájékozódni német és osztrák városok - többek közt München - építészetéről, városszerkezetéről és egyéb csudáiról az kattintson át a Táj-Kertre.)
Az első különlegesség ez a Michael Jackson-emlékhely a Bayerischer Hof előtt, mely azért nevezetes, mert állítólag itt lóbált ki egy szerencsétlen lurkót az ablakon a jó nevű zeneművész. Hogy ez miért ok arra, hogy kegyhellyé váljon, azt nem tudom, de nem is ez a fontos. Mára ugyanis egy világszerte ismert pontja lett a megemlékezésnek.
A virágokkal, képekkel, mécsesekkel, karácsonyfákkal körberakott szobor nem csak azért érdekes, mert évekkel Jacko halála után is folyamatosan frissítik a kütyüket rajta, hanem mert nem őt ábrázolja. Ez ugyanis egy itt élt neves reneszánsz zeneszerző, Orlando di Lasso szobra. A nevét gondosan kihagyták a borításból, így az ma is olvasható. (A képeket telóval kattintottam, bocs a minőségért, a szoborról magáról bővebben itt).
- Először az jutott eszembe, hogy vajon mit szólnának ahhoz Budapesten, ha egy nagy ember szobrát Jacko-szentéllyé alakítaná a nép?
- Másodszor, hogy Lasso kortársának, aki európai szinten az egyik legfontosabb magyar zeneszerző máig - vagyis Bakfark Bálintnak - van-e szobra valahol?
- Harmadszor, hogy a fenébe is, hát mégis csak zenészek mindketten. Talán nem haragszik meg a flamand zeneszerző a négyszáz évvel későbbi riválisra, aki még egy kis reklámot is csinált neki. Például az Urbanistán máskülönben soha nem játszanék Orlando di Lasso műveket, erre most tessék: