Csodálatos videót fedezett fel Sadia. Az 1938-ban készült Beautiful Budapest ugyanolyan bájos és szívet melengető, mint az 1936-os svéd útifilm (melyről időközben kiderült, hogy magyar felvételeket használt fel). Ám a Metro-Goldwyn-Mayer mozija nem csak abban különbözik a három évvel korábbi felvételtől, hogy Technicolor-eljárással készült (vagyis színes), hanem, hogy nincsenek benne beállított képek: valóban a várost és a városlakókat mutatja be. Felbukkan benne többek között a régi Erzsébet-híd, a Vár egykori kupolája, a Levéltár tiszavirág-életű víztornya, a Margitsziget és az élettel teli belvárosi utcák. Na meg a szöveget is valószínűleg többen értjük, mint a Bada i Buda esetében - érdemes végignézni többször!

Arról talán nem kellene vitát niytni, hogy minek szmájli ingatlanhirdetésbe, de a használatán talán elmerenghetnénk. Lássuk, miért használ az ember szmájlit! Egyrészt mert valami vicceset akar írni, de nem biztos benne, hogy ezt mások is így gondolják majd, ezért a biztonság kedvéért jelzi. Például:

A Városképp tegnapi posztja kimerítően foglalkozott a Belváros új főutcájának tervével, a Városjáró mai írása pedig annak a korábban meglebegtetett hírnek eredt a nyomába, hogy most akkor milyen világítás is kerül majd az újra álmodott út mellé. Úgy tűnik, az V. kerület példamutató módon áll a blogokhoz, így Tamásnak is részletesen elmondtak mindent. Mint írja:

Lévai Balázs előtt a zenei dokumentumműsorok olyanok voltak hogy "Amikor megismerkedtem... - cigarettájába szív, hátradől - ....Som Lajossal... - kifújja, elgondolkodik - ... szóval abban az időben... - előre hajol, hamuzik" és ez így tovább tíz percen keresztül vágás nélkül. Ehhez képest a Dob meg a basszus maga volt a földre szállt csoda. Rövid snittek, sok szereplő, jó bemondások, remekül összerakott zene és grafika, az egész pörgött mint a Black&Decker. Nem találkoztam még emberrel, akinek ne tetszett volna ez a műsor. Kérdés, hogy ez a keret alkalmas-e egy várostervezési koncepció bemutatására. Lévai Balázs új műsora, A mi kis városunk sajtóbemutatóján jártunk.

"Egy baromi nagy off lesz" - kezdte a kommentjét Kukurusnyák Rémus, de mivel érdekes témát vetett fel, gondoltam megér egy posztot. A probléma, a szüleik egyik szomszédjával van. Ők ugyanis

"lassan napi programot csinálnak abból, hogy égetnek valami műanyagot vagy gumit, aminek a füstje természetesen felénk száll, és hiába a zárt ablak, bejön akkor is a szag (tudom,szigetelés...)

Ilyenkor kint egyenesen nem lehet megmaradni, annyira tömény és büdös.  Nem egyszer előfordult már, hogy szüleimnek megfájdult tőle a feje. Szóltak már nekik, semmi változás, szóltak a jegyzőnek, ő nem tehet semmit, vajon van erre megoldás? (Pl. birtokháborítás? tudom meredeken hangzik, de akkor is...)Telente sem fával tüzelnek hanem rongyokkal, annak a szaga ugyanígy felénk áramlik. A leendő tanácsokat előre is kössz"

"Izraelben nem adnak már építési engedélyt napkollektor nélkül. A panelprogramban miért nem gondoltak az alternatív energiaforrásokra?" - idéztük ősszel Eva M. Amichay gondolatát a Fidelitas-konferenciáról.* Ennek jogos ellenvetése lehet ugyan, hogy nálunk azért valamivel kevesebb nap süt, persze aki már lakott lapos tetős panelház legfelső emeletén, az azért tudna mesélni egyet s mást a rekkenő nyarakról. Most már legalább valami hasznát is látják szenvedésüknek, ugyanis átadták az első panelházi napkollektort Újbudán. Az újításról és más Föld napi eseményekről szóló hivatalos közlemény alant:

Azt hittem, hogy Habuczki Ilona ingatlanreferens már nem tud meglepni. Ha egy hirdetésben furcsaságot olvasok, csak a feladóra siklik a szemem és ha az ő nevét látom ott, már mindent értek. De az, amire xoni akadt, az egyszerűen lenyűgöző, úgy tűnik a művésznő életének főműve ez az alkotás. Minden mondatát érdemes ízlelgetni:

Emeletes lakóhíd a megújuló Albertfalva és Csepel között. Hatalmas vihart váltott ki tegnapelőtti posztunk, melyben az Ingatlanmagazin cikkére hívtuk fel a figyelmet. Egy törzsolvasónk kapta magát és levelet írt Zoboki Gábor építésznek, hogy "örömmel olvasnék Önöktől, első kézből, egy reflektáló kommentet a tervekkel kapcsolatban. Azok hátteréről, realitásáról, céljáról, megvalósíthatóságáról".  Az építész rögtön, "postafordultával" válaszolt neki, és a félreértések eloszlatása végett most mi is közzé tesszük levelét:

Szinte hihetetlen, hogy van egy Duna-sziget, amelyik nagyjából olyan messze esik a város szívétől mint a Margit, csak épp csodálatos fejlesztési potenciálja van. Ennél már csak az hihetetlenebb, hogy a főváros bölcs vezetése épp erre az eszményi területre helyezte a város iszaprothasztó tornyait, de még ezzel együtt is klassz lehetőség - főleg, ha megoldják a közlekedését, de ne szaladjunk előre. Zobóki Gáborék most elég merészet álmodtak erre a területre (ahova persze már álmodtak pár merészet korábban is hongkongi kis Manhattan-től kormányzati negyeden át budapesti olimpiáig.

Nem marad el, csak ide csúszott tegnapról. Ezer bocsánat azoktól, akik emiatt forgolódtak egész éjjel az ágyukban, íme itt vannak alant az elmúlt hét urbanistás képei az Indafotóról (a bp butikosak meg emitt).