Talán legjobban egy Szindbád novellában tudnám elképzelni azt a lakáshirdetést, amelyre Perillustris, a hívta fel a figyelmemet, annyit fűzve hozzá: "Elkerülöm messziről a helyet, még nem akarok az Úrral találkozni." Íme a misztikus hirdetés:
A Bécsi út forgalmas szakaszán áthaladva, csendesen kapaszkodott fel autóm a frissen esett hófedte kőúton, amiből egyre kíváncsibban kukucskáltam kifelé, kissé ágaskodva, hogy a házak között kilesve láthassam a páratlan panorámát, ami végig kísért a Királylaki úton. A ház elé érve egy kedves Úr várt, és szívélyesen betessékelt az "eladandó ingatlanba". Gondoltam, az emeleten kezdem a fényképezést, de az erkélyre kiérve jöttem csak rá, mitől páratlan kincs ez a ház. Az elém táruló Testvérhegy fehér sapkái, a fenyőfák karácsonyi hangulata......Aztán megfordultam, és fényképezés közben csak arra gondoltam, hogy megtaláltam az építészet egyik apró gyöngyszemét.
Ehelyt nemes irodalmi vitába bonyolódnék Perillustrissal, hogy vajon az Úr most a Jóistent jelenti-e vagy sem. Mondjuk az idézőjelek közé zárt "eladandó ingatlan" valóban misztikussá teszi az egészet, de szerintem egy romantikus Szindbád-novellába még épp belefér a sztori. A folytatásban természetesen a főhős elcsábítja a kedves úr lányát, majd elhagyja, de ezt igazán szépen csak Krúdy tudná megírni. Vagy Katona Zsuzsanna ingatlanreferens. De mit csinál a középső és a mutatóujjával a képen? Pisztolyosat játszik vagy Ungár Anikósat?
